Mások a tavaszból tovább haladtak
A nyár s az ősz felé.
Lángoltak, gyümölcsöztek és arattak.
Ők ketten az ibolyák közt maradtak
( Reményik Sándor)
megjegyezném még......
Szeliden egymásba kapaszkodtak
nem siettek de nem is haboztak
bodzavirág illatú séták a kertben
sóhajtás,nevetés,eperizű csókok
a kedves válla felett hullanak a bókok
érezd,a földnek újra jó az illata!
Öröklétet ragyogja az ibolyák csillaga!
(én)
az örök dilemma.....
Csak zengedezett halkan a tücsök.
Egyszer elhallgatott.
Úgy éreztem: a hideg holdvilágban
Egy pillanatra minden megfagyott.
Elállott a mindenség szívverése
A kis éjféli dalnok szünetén.
Vajjon érez ilyesmit valaki,
Ha elhallgatok én?
Mert könnyü prédikálni annak akit
ezért fizetnek,hogy legyen véleménye
mindegy mit de hírdetnek.
Egy tücsök az vagyok Én
egy a millióbol
elenyésző tény
De,ha egyszer az ablakod alatt álomba ciripellek
neked én leszek az egy és talán hiányozni kezdek.